Sûrû pára ül a völgyben
Nekünk nem lesz
Reggel többé
Minden fény lehull a földre
Halkan tûzbõl válik köddé

Igazán tetszel, mikor féltesz
Ahogy mindent félre értesz
Mellettem mély álomból ébredsz
Mirõl örökké beszélhetsz

A csodákban együtt hiszünk
Tudom, hogy nem tévedünk
Itt van két lehetõség
Egymásért
Van vagy nincs
Felelõsség?

Az éjjelt még
Lassan tépted szét, hogy
Lássam mindenképp
Mire kellenék

A tegnapi éjjelt még
Lassan tépted szét, hogy
Lássam mindenképp
Mire kellenék

Ez a boldog mosoly
Könnyen locsol
Ha tartok tõled
Megátkozol

A szíved titkos menedék
Ha csak megmutatod
Az nem elég

Varázslat ez az alázat
Hiszen, csak elpazarolt percek
Bárki lehetsz tõlem
Én megvetõen
Mondom, hogy
Nem ismerlek

Mindig egyedül voltam
És biztosan tudtam, hogy
Soha, senki nem védett
Ez a mindent átitató
Mindenható átok belém égett

Keresem a helyemet
A glória a fejemet
A kötelezõ rosszon túl vagyok
Én egyre jobban tudom
Mindig gyengébb minden pofon
Amit búcsúzóul még majd megkapok

Azt hiszem, bármi jobb lehet ennél
Az életem maga a légüres tér
Az egyetlen szép az lenne
Ha bennem lebegnél

Gyûlölök vakon várni
Történjen majd bármi
Úgyis leleplezlek
Vagy felfedezlek

Ma erős vagyok, és
Nem hibázok
Jöhet bármi
Én meg sem állok
Űzlek magamtól
Na, indulj!
Hiszen tisztán
Kimondtad azt, hogy
Ne mozduljak!
Ugyanúgy marad minden
Kimondtad, igen

Nem is érdekel
Már mindegy volt
Nem érdemel
Több szót
Csakis azt kapod
Ami úgyis jár
Nézem, hogy
Mennyire fáj

Úgy érzem
Idegenné válunk úgyis hamar
Csak a hírmondó marad
Vagy a szenvedő akarat
Talán
Nem veszed zokon
Ha találok egy lyukat
A homlokodon
Ugyanúgy marad minden
Visszaút nincsen

Szavaid iszom
De a tüzedet eloltom
Már nem titkolom
Hát elmondom
Az vagyok
Aki téged most majd
Rabul ejt

Csend borul erre a napra
Örökre rejtve marad a titka
Szemedet becsukta valami,
Mintha
Belemart volna egy szikra

Nem Te vagy az egyetlen
Aki bajt hoz rám
Ellopom a lelked
Így lesz a tested
A rabszolgám

A bõre vagyok a csendnek
Érints meg
Sírja vagyok a testnek
Megvédlek
Higgy nekem, hiszen
Hazudni sohasem szerettem

A magány csontja
Leszek benned
Ha ragaszkodsz
Akkor elengedlek, hogy
Kereshess már egy igazit helyettem

Eleget kaptam
Elegem van
Ami történt
Azt nem akartam
Ide álltam
Elmondtam
Nem ilyen voltál
Álmomban

A legnehezebb percek ezek
A legnehezebb percek ezek
A legnehezebb percek ezek
A legnehezebb percek ezek

Te vagy
A zavaros fény
A múltamban
Belepi a bõröd
A szennypaplan
Ahogy térdre ereszkedsz
Ágyamnál
Filmen száz ilyet
Láttam már

A legnehezebb percek ezek
A legnehezebb percek ezek
A legnehezebb percek ezek
A legnehezebb percek ezek

Én nem értem
Miért olyan bonyolult minden
Hiszen kevéssel is beértem
Várom, hogy valaki segítsen
Mert én nem értem, hogy
Miért olyan bonyolult minden
Hiszen kevéssel is beértem
Várom, hogy valaki segítsen meg
Engem

Remeg a hangom, itt a fejembe hallom
Ez az a vágy, ami most kár, hogy él
Ez az állandó hiány lett a mérvadó irány
Ahová örökre elkísér
Eltnt a bizalom, magamat kiadom
Eldõlt a nyugalom oszlopa
Maradok sebesült, húsomba belesült
Az elévült eskünk pár szava

Ref.:1; Õszintén szólni senki nem tudott rég,
Egyszer az életben szeretni szeretnék,
Hinni akarok, de egyedül vagyok
Jó volna veled még...
2X

Fájdalmat szülök, ahogy érzem a dühöt
Mindig is szörnyeteg maradok
De boldoggá teszlek, amíg fál vállról veszlek
Amíg szép szemedbe hazudok, hogyha akarod
Tudd meg az igazat, arcom a kirakat
Lennék a jóság árusa
Bár tudom maradok sebesült, húsomba belesült
Az elévült eskünk pár szava.

Kintrõl dõl felém a zaj
Régen fájt, most nem zavar
Lassan elfelejtesz
Ha nem kereshetsz már
Túl bátor voltál

Hidd el, nem segít a fény
Menj el, hátha hívlak én
Százszor elmondtam
Mást nem is tehetnék
Éreznék még

Tudom jól, hogy mennyit érek
Készen állok, nem is félek
Értsd meg
Nem tudlak így megmenteni a bajtól
Túl mélyen alszol

Ez neked szól
Ez neked szól
Ez neked szól
Ez neked szól

Kintrõl dõl felém a zaj
Régen fájt, már nem zavar
Értsd meg
Nem tudlak így megmenteni a bajtól

Túl mélyen alszol
Ébredj, egy dal szól
Túl mélyen alszol
Ébredj, egy dal szól

Ha akarod, becsaplak
Ugyanúgy, mint minden nap
Mindegy, mit mondanak
Hagyom, hogy õk is hazudhassanak.

Játék ez, és lassan összedõl
Nem kaptam még ennyit senkitõl
Bennem csak így lettél emlék
Vigyázok
Ne törjem szét

Túl szép

Nem akartad és becsaptál
Mindenem te voltál
Mintha valamit éreznék
Téged nézlek épp
Hát végre boldognak tûnsz
Meríts az életbõl
Megkaphatsz bármit bárkitõl
Elég, ha él egy szép emlék
Vigyázzunk
Ne törjük szét

Túl szép

Mondd, mit érzel?

Magamba szívtam
Ezer év fájdalmát
Mint egy itatóspapír
Magamban tartok
Minden szót
Kitör majd úgyis
Ha bír
Keresnék örömet bárhol
Itt a világodtól távol
Furcsán szól a számból
Bárcsak egyszer lennék hozzá
Elég bátor

Igazi szerep a bánat
Értsd meg
Ami majd megtalálhat
Téged
És kiszolgáltat
Százszor
Végül, porig alázhat
Bárhol

Kevés ember közül
Még kevesebb
Aki igazán ismer
És csakis az kell
Aki szeret, de
Közeledni nem mer
Nem is érdekel már mától
Majd ráébred magától
Furcsán szól a számból
Bárcsak egyszer lennék hozzá
Elég bátor

Ez egy színtelen álom
Csak az arcodat látom
A nevedet kitalálom

A Jazz+Az és a Cotton Club Singers után szólókarrierbe kezdett az énekesn?. Szerinte ezt meg kellett lépnie és bízik benne, hogy most majd megváltja a világot. Csak ne lenne ilyen türelmetlen.

Kozma Orsi találkozásunkkor kissé bosszús, amiért másodjára is ellopták a kocsiját, még az sem vigasztalja, hogy ismét megtalálták, mert mint állítja, most épp borzasztó nagy szüksége lenne a járgányra. Aztán rádöbben az örömre az ürömben és vidáman sört rendel.